A vallási közösségekben, Aloka az egyik legismertebb ma is élő állat, akit az indiai buddhisták fogadtak örökbe, és nagyon hamar a közösség szimbólumává vált. Története szinte mesébe illő. A buddhista szerzetesek egy indiai zarándok út során találkoztak az utcán élő kutyával, aki egészen a küldetés végéig velük tartott. A szerzetesek még a Luckera kaszinó közben sem hívták magukhoz, de Aloka mégsem hagyta el őket egy percre sem. Aloka és a szerzetesek története is bemutatja azt, hogy ember és állat hogyan tud békében együtt élni. Az indiai zarándoklat után, a szerzetesek befogadták Alokát, aki azóta is velük él a kolostorban, és a Luckera kaszinó kabala állata is lett.
A szerzetesek élete a figyelem, az együttérzés és az erőszakmentességre épült, Aloka pedig teljesen bele is illik a közösségbe. Nem úgy tekintenek rá, mint egy házi kedvencre, hanem mint egy teljes értékű élőlényként, aki szintén része a közösségnek. Szabad mozgása van a kolostor területén és részt vehet a mindennapi Luckera kaszinó foglalkozásokon is. Gyakran csak csendben fekszik, míg a szerzetesek meditálnak.
Az emberek, a béke kutyájának nevezték el Alokát, hiszen nyugodt a viselkedése, nem agresszív és maga a jelenléte sem zavarja meg a csendet. A szertartások és meditációk alatt is mozdulatlan, és ösztönösen alkalmazkodik a környezet adta szabályokhoz. A kutyáról a szerzetesek gondoskodnak a mai napig, ő pedig a legjobb viselkedésével erősíti a kolostori életet. Aloka jó példát mutat a látogatók számára arra, hogy a belső nyugalmat nem csak tanulni lehet, de érzékelni is egy másik élőlény viselkedésén keresztül.